Norvégiában jártunk

4+1

2017. március 18. 22:14 - gavrilo14

A második hónapot töltöm két másik önkéntes társaságában a norvégiai Sveióban, ahova a tavasz még nem érkezett meg (csak a hó), viszont mi elkezdtük a munkát. Heti öt napot dolgozunk, azonban a munkanapjainkat megoszthattuk két munkahely között, így én négy napot vagyok a helyi iskolában, míg egyet az önkéntes központban.

Opciók

A program általános leírásából már tudtuk milyen munkalehetőségek lesznek a faluban, azonban az újdonság volt, hogy mi választhattuk meg hogy melyik a legtesthezállóbb közülük és azt végezhetjük (legalább 3 hónapig). Akár egyet is nyomathatunk végig 10 hónapon keresztül, de úgy voltam vele hogy önkéntesek vagyunk és kóstoljunk bele több mindenbe. Legalábbis marketing szövegnek ez bőven jó, a realitásról pedig majd később. Az általam nem választott munkahelyek között szerepel az ovi, a fogyatékosokkal foglalkozó központ (ez nem volt opció tavaszra, mert tele vannak emberrel), az öregek otthon és a golfklub.

17407890_10208671032988946_456120105_o.jpg

Tanárként adott volt, hogy az iskolát beválasztom első helyre, mivel érdekelt a helyszín, illetve kíváncsi voltam a híres skandináv modellre is. Érdekesebb ezt átélni, mint a statisztikai adatokat tanulmányozni, vagy olvasni róla hogy itt minden mennyire jól működik. Mint tudjuk a jóból is megárt a sok, és aki tanárként dolgozott már, az lehet hogy azért másra is vágyna egy önkéntes kiküldetés során. Az önkéntes központ péntekenként menekültekkel foglalkozik és tart nekik foglalkozásokat, amellyel közelebb hozza őket a norvég kultúrához és a nyelvhez is. Kihagyhatatlan lehetőségként tűnt mivel érdekel az ilyesmi és bele is egyeztek hogy ezen a napon besegítsek nekik.

Tíz év általános iskola

Szerencsére nem fogtak vissza senkit két évre, itt az első tíz osztályt végzik el egy helyen, majd mennek a hároméves középiskolába. Az általános suli is két részre van osztva, így 1-7. osztályig egy külön épületben vannak, majd az utolsó három osztályt már máshol kezdik. Az iskola vezetése ragaszkodott hozzá, hogy a 8. osztályt követve ismerjük meg a norvég oktatási kultúrát, így a „felső tagozat” legfiatalabb korosztályán keresztül néztük meg a rendszert. Ez egyébként nem tűnik rossz opciónak, mivel a 13-14 éves norvég diáktól elvárható hogy kommunikál angolul, míg tőlünk nem, hogy egy hónap elteltével tudunk nekik segíteni anyanyelvükön.

Az oktatási rendszer első meglepő részlete a tantárgyak felosztása volt. Nincs mindennapos testnevelés, mégis mozognak a gyerekek, míg itt is helyet kap az otthon sokat szidott hit ér erkölcstanhoz roppant mód hasonló vallás és kultúra óra. A tornatermet csak heti két alkalommal látogatják meg a gyerekek és abból is az egyik csak választható tantárgy. Ez azt jelenti, hogy valaki 45 percet tölt csak ott és lehet hogy azt is tánccal és nem a nagyon izgalmasnak tűnő gimnasztikával vagy talajgyakorlatokkal. Egyébként a szabadidő eltöltésére leginkább sportolási lehetőségek vannak kínálva a norvég vidéken, így este lehet hogy visszatérnek egy edzésre vagy esetleg valamelyik sportklub tagjai. A fiúk a szórásból úgyse maradnak ki, mivel a legtöbben 1-2 évet eltöltenek a katonaság kötelékében is, így pedig nem is terhelik túl az iskolát ezzel. Egyébként az egész rendszerre igaz, hogy nagyobb szabadságot kapnak a gyerekek, így ők döntik el hogy mennyire vesznek részt egy órán, illetve hogy a válaszható tantárgyak esetén mit szeretnének csinálni: testmozgás helyett van színjátszó kör és gyakorlati tanulmány (favágás, barkácsolás és minden ami egy tipikus norvégnak szükséges) is. A tanárok se szorítják nagyon keretek közé a diákokat, így ha valaki nem ír órán, akkor az nem ír. Szóban sincs megjegyezve, nem hogy érdemjegyben vagy extra házi feladatban. A rendszer szerint minden diák el tudja dönteni, hogy neki mennyire fontos a tanulás és ha nem tanul, akkor magára vessen. Puff. Ez persze szülhet vicces helyzeteket, így matek órán a feladatmegoldásnál néha az osztály egyharmada másolja a megoldásokat a feladatgyűjtemény hátuljából és tekinti ezt teljesen normális tevékenységnek. A tanár is azokhoz megy oda, akik segítséget kérnek, így tulajdonképpen ez a rövidítés akceptálva van. Talán csak engem zavart ez a teremben :)

17408263_10208671033028947_1200002392_o.jpg

De mi is az én feladatom? Ketten vagyunk önkéntesek az iskolában és mindketten kaptunk egy-egy osztályt, amit követnünk kell. Ez elég bután hangzik, de ennyi infót kaptunk az első nap és ezt próbáljuk a tudásunkhoz mérten megoldani. Természetesen a norvég órán nem én vagyok a diákok legnagyobb segítsége és nemcsak azért van, mivel nem beszélem a nyelvet. Majdnem minden órán két felnőtt van bent: egy szaktanár és egy (pedagógiai) asszisztens. Utóbbinak kell segítenie az oktató munkáját és foglalkozni a gyengébb képességű tanulókkal. Ez egy frontális óra tekintetében annyit tesz ki, hogy az órán kétszer vagy háromszor odamegy a három gyenge tanulóhoz és megkérdezi, hogy leírt-e mindent és kész. Nem akarod tudni hogy ezért mennyi pénzt kapnak… Az adott osztályban mi utánuk következünk és jórészt a lelkesedésünkre és találékonyságunkra van bízva hogy mennyire tudjuk a diákokat segíteni. Hasonló a helyzetünk mint a gyerekeknek: ha ülnénk vagy álldogálnánk csak egész órán, akkor se szólnának semmi rosszat és konkrét feladatot is csak ritkán adnak. Egyébként a két felnőtt se állandó, mert a necces osztályban ez három fő a legtöbb órán, míg adott esetben több. Vannak ebből vicces szituációk. A második héten egy projekt feladatuk volt, ami már magában is viccesnek tűnt elsőre (és másodjára is): az egész nap (6x45 perc) ráment arra hogy összerakjanak egy powerpoint előadást és felkészüljenek belőle a másnapi 2-3 perces prezentációra. A témák se voltak a világon a legérdekesebbek, de lelkesen csinálták. Segítséget is bőven kaptak, mivel összejött olyan abszurd szituáció is, hogy a 25 gyerekre - velem együtt - öt tanár jutott, amit már „kicsit” túlzónak érez az ember. Másrészt jobban belegondolva: kell 6x45 perc felkészülés az iskolai időben a három perces előadásra? :) A legfontosabb szempont hogy élvezték a munkát és jó volt nekik kiszakadni a hétköznapok nem annyira szürkeségéből és csak pár ember fejezte be idejekorán a munkáját. Látszott, hogy páran nagyon komolyan veszik a feladatot és másnap bizonyítani akarnak, hogy ők igenis nagyon ott vannak a toppon és ami jó volt, hogy elfogadták a segítségedet és nem kezdtek önálló partizán akciókba. Ami a legfontosabb, hogy a lexikális anyag és a házi feladat is jóval kevesebb mint Magyarországon, jobban rámennek a személyiségfejlesztésre (sikerélményt gyakrabban kapnak és különböző feladatokat), a tanulás legyen élvezetesebb és senkit nem tartanak vissza egy osztályban (bár számomra ez megkérdőjelezhetően okos döntés) .

+1

Péntekente az önkéntes központba segítek be, mivel akkor van a heti bevándorló gyűlés (biztos van szebb neve is). Igazából ezt nevezhetjük menekült találkozónak is, mivel a gazdasági bevándorlók nagy ritkán tűnnek fel, míg a menekülteknek kötelező a részvétel, köszönhetően hogy norvég óraként van elkönyvelve az esemény és ezek után pénzt kapnak. Egyébként elég lelkesek és ahhoz képest hogy csak két faluból jönnek, vannak vagy 30-an a frissen érkezők. A legtöbben Szíriából jöttek, azonban számos afrikai ország (pl.: Szomália, Szudán, Eritrea) is képviselteti magát, így egy igazán interkontinentális közeg jött össze. A leggyakrabban használt nyelv a gyűlésen a norvég, azonban ha a norvégokat nem könnyű így megérteni, akkor a bevándorlókat pláne nem, akik most kezdték tanulni a nyelvet. Egyébként nagyon lelkesek és jól lehet velük dolgozni. Mi (ketten az önkéntesek közül) és a norvég önkéntesek (főleg nyugdíjasok) próbálunk velük beszélgetni és őket jobban összehozni, csapattá kovácsolni. Különböző játékokat játszunk velük, vagy éppen quizeket töltetünk ki. Egyik kedvencem az arab-norvég társasjáték, ahol a kérdések előbbi nyelven vannak írva és fel kell őket olvasni, majd norvégul kell rá válaszolni. Hát mit mondjak, kell még csiszolni az arab kiejtésemen :)

Ha többet olvasnál az EVS-ről, akkor ide kattintva megteheted!

Szólj hozzá!

Majdnem egy hét Oslóban

2017. február 27. 21:00 - gavrilo14

Minden EVS önkéntesnek kötelező résztvenni négy szemináriumon. Ebből az elsőt a küldőszervezeted szervezi, míg van egy megérkező (három napos) és egy féléves összejövetel a munkahelyed országában, az én esetemben ezt Oslóban tartották meg. Zárásképpen van egy záró beszélgetés is, ami az anyaországodban van ha hazamész, illetve lehet az önkéntességedet végző országban is, ha kint maradsz esetleg.

A tréning

Többet vártam, ha röviden szeretnék fogalmazni. Oslóban voltunk, viszont a programok 98%-a egy termen belül zajlódtak, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. A fennmaradó 2%-ban elmentünk egy körre a motel körül, ahol előre megadott kérdéseket kellett megvitatnod a pároddal, akit korábban neked sorsoltak. Nagyon eredeti. Szóval maradt bennem hiányérzet, mivel voltak kicsit vicces feladatok is, de inkább csak azért mert a társaság jó volt. A kötelező programokat letudtuk (9-19 óra között), majd mehettünk be a városba egy kicsit bámészkodni is.

img_2955_1.JPG

Oslo

Innentől már érdekessebb volt a dolog, mivel a csoport fele megérezte, hogy azért menni kéne a városba, míg a másik fele inkább a motelben maradt. Jókat és kötetlenül beszélgettünk, míg megnéztük a téli/esti nem túl nyüzsgő Oslót.

A nevezetességek egyrészét (amelyek a belvárosban vannak) tudtuk csak az este kipipálni, azonban szerencsénkre nem tudtunk másnap páran hazamenni. Oslóból Sveioba eljutni nem egyszerű. Kimész a Gardermoen reptérre (40 km-re van a várostól), majd elrepülsz Haugesundbe. Ott vársz egy reptéri buszra, majd a belvárosban egy távolságira is. Jó esetben is félnapos program, így nem tudtuk volna megvalósítani péntek este. Helyette irány a város újból!

Ha Oslo, akkor nekem a sísánc jut először eszembe, míg másoknak az Operaház. Szerencsére az utóbbit kipipáltuk az esti sétával, így péntek késő délután nekivághattunk a Holmenkollenåsennek, ráadásul tiszta időben. Fontos ez, mivel szerda reggel már próbálkoztam vele egyszer, viszont a hegyen olyan köd volt, hogy az óriási sísáncot is alig találtam meg (utólag visszagondolva ez viccesnek és szinte elképzelhetetlennek tűnik). Pénteken már jobb volt a helyzet, így megcsodálhattuk a várost felülről és a norvégok szabadidős tevékenységeibe (sífutás, biathlon, snowboard) is bepillantást nyerhettünk.

img_2990_1.JPG

A másnapi 4.50-es kelés a régi időkre emlékeztett, de azért sikerült abszolválni most is. Egyébként az oslói központi pályaudvar és a reptér között az összeköttetés kiváló, így gyorsan és pontosan kint lehet lenni a reptéren. Összességében pozitívan zártam ezt a hetet: igaz a tréning nem volt egy nagy dobás, viszont úgy néztem meg a főváros azon nevezetességeit (Holmenkollen, Akershus) amelyek engem érdekeltek, hogy később visszatérítik az utazásom költségeit. Hát nem jó buli az EVS önkéntesség?  :)

Ha jobban érdeklődsz az EVS önkéntesség iránt, akkor ide kattints!

Szólj hozzá!

A kezdetekről

2017. február 27. 20:59 - gavrilo14

"Minden kezdet nehéz", szól a mondás, azonban én nem tapasztaltam szerencsére semmi problémát a Norvégiába való kiköltözéssel és beilleszkedéssel. Ez köszönhető volt annak is, hogy mind a küldő-, mind a fogadószervezetem sokat segített, a többit pedig megoldottam magamtól is.

Azért ez se tündérmese

Oké, problémák mindenhol vannak még a legjobb helyeken is, így hiányérzete itt is lehet az embernek. Talán a legnagyobb probléma a településsel az, hogy nincsenek fiatal felnőttek. De tényleg. A diákok elvégzik itt az általános iskolát, majd a középiskolát és 18-19 éves korukban a jelentős hányaduk elmegy egyetemre. Lehetőségük azért van rá, mert egyrészt az egyetem/főiskola ingyenes, illetve a családoknak van olyan keresetük hogy az 5-7000 norvég koronás (NOK) lakás költségeket kipengessék. Többen utána se térnek vissza a vidékre, mivel rájönnek hogy a városban azért több lehetőség van a társasági életre, mint a szerény kis vidéki falvakban. A többség általában csak családalapítás után tér vissza, így 30-35 éves kortól felfelé van minden korosztály újra jelen. Ez nemcsak itt probléma, egy szemináriumon beszélgettünk erről más önkéntesekkel és ők is hasonlóan vélekedtek erről a témáról. Tehát gyakori jelenség, hogy a norvég kisebb településeken hiányzik a 19-30 éves korosztály - legalább mi önkéntesek ezt pótoljuk részben.

Ritka az a lakos egyébként a faluban, aki nem beszél angolul és ez talán meglepő lehet egy magyarnak - legalábbis nekem az volt. Tehát a kommunikációval nincs baj, viszont előnyös beszélni a norvégot, mert azzal nagyot nősz az itteniek szemében. Ez viszont nem annyira egyszerű, mint már utaltam rá, mivel rengeteg a dialektus. Alapjában véve két nagy részre bontjuk a nyelvet és így kapunk egy nynorsk és egy bokmål változatot. A bokmålt főleg Oslóban és a déli partvidéken, illetve északon beszélik, míg a maradék részen a nynorsk van túlnyomó részben. Mivel Sveio az ország délnyugati részén van, így mi átcsúsztunk a nynorsk régióba, ami szívás nekem, mivel az elmúlt két évben bokmålt tanultam és ezért is szenvedek a megértésével. Ennyire azonban a helyzet nem egyszerű, mivel a dialektusok bekavarnak. Sveiotól 15 km-re van Haugesund, ami már más dialektus, tehát azt se mondhatjuk hogy ezek nagyobb régiónként változnak csak. A norvég tanárunk is azt mondta hogy egy északról érkező embert nehéz neki is megérteni, mivel olyan nagyok a távolságok, hogy ott használhatnak olyan szavakat is, amit délen nem szokás. Csak hogy bonyolítsuk a szituációt, az iskolában 31 különböző nemzetiség tanul (és hat különböző tanít!) és a nem norvégok kiejtése értelemszerint elég széles skálán mozog és ez sem segít a helyes kiejtés elsajátításán.

Kárpótlások

Szerencsére sok van belőle és most mindegyiket fel se tudom sorolni. Talán a legfontosabb a lakás. Önálló lakásunk van és négy szobán osztozunk hárman. Van nappalink, jól felszerelt konyhánk és a főbérlőnk is egy rém jó arc ír srác, aki a szomszédban lévő golfpályát üzemelteti. Volt például egy pár dolog amit hiányoltunk a lakásból és ő minden zokszó nélkül beszerezte nekünk őket a hét második felére. Sokat jelent azért ez, ha kint vagy vidéken és ezeket a hiányosságokat csak a városban lehet beszerezni...

img_2773_1.JPG

A túrázásnak nincsenek határai itt. Azért aki Norvégiába jön EVS-re, annak azért ajánlott szeretni ezt a műfajt. A legtöbb fogadóhely vidéken van, a közlekedés pedig drága egy önkéntesnek, így főleg vidéken ütjük el az időnket. Túrázni viszont minden égtáj fele lehet és ajánlott is, mivel a táj mindenhol gyönyörű. A bicikli utak is jól ki vannak építve (bár azért nem Dánia vagy Hollandia), így ha megszokjuk a hullámvasúthoz hasonló domborzatot, akkor kellemes időtöltés tud lenni. A bicikliutak és a járdák nem túl forgalmasok, mivel csak a friss betelepülők használják, a norvégok mindenhova autóval járnak. A túrázásra külön kifejezésük is van (gå på tur) és egy jó családi programnak fogják fel.

Az emberek egyébként rendkívül kedvesek velünk. Megörülnék ha új emberek érkeznek ide és kíváncsiak arra, hogy miért vagy itt és honnan jöttél. Ez nemcsak látszat kíváncsiság, hanem tényleg érdekli őket és így azért te is szívesebben mesélsz a hazádról. Nem igazán mondanám őket zárkozottnak, ám sok különbség van a kultúránk között, amihez most nekem kell alkalmazkodnom. Talán a legnagyobb újdonság a nők és a férfiak közti egyenlőség. Furcsán néznek ha beengeded a nőket az ajtón magad előtt vagy segíteni akarsz valalmit felemelni, illetve találkozásnál (néha ha már ismered korábban őket, akkor is) a kézfogás az üdvözlési forma. A férfiaknál pedig mindig be lehet dobni poénnak, hogy milyen jó volt az Eb-pótselejtező az országaink között :)

Ha kíváncsi vagy az EVS önkéntességre általánosan, akkor bővebb információkhoz itt juthatsz.

 

Szólj hozzá!

Hogy jutottam ide és te hogy juthatsz ide

2017. február 27. 20:58 - gavrilo14

Sziasztok!

Ha ide tévedtél, akkor valószínűleg érdeklődsz Norvégia iránt, amivel nem vagy egyedül! Körülbelül 2014 végén kezdtem el érdeklődni az ország iránt és jelenleg az EVS keretében a 2017-es évet a norvégiai Sveioban töltöm - többek között.

Hogy is kezdődött?

2014 végén beleakartam kezdeni egy új hobbiba, mivel rájöttem hogy a munkába járás nagyon unalmas, főleg ha az napi három órát vesz el az életedből. „Szerencsére” ezt busszal tettem meg, így nem kellett attól tartanom, hogy baleset okozok, ha esetleg máshol járnak a gondolataim. Fontos szempont volt, hogy a hobbim hasznos is legyen, így a nyelvtanulást választottam. Ok, de melyiket? Első gondolat a német volt (de az túl snassz), majd jött a svéd (honnan szerezzek könyvet?), végül a norvégnál kötöttem ki. Egyik barátomnak digitális verzióban sok norvég könyve volt és adta magát, hogy akkor használjuk ki ezt a lehetőséget!

erasmus_logo.jpg

Nem a legizgalmasabb hobbi a buszon szavakat tanulni, illetve munka után a pdf dokumentumokat bújni, de érdeklődtem egy olyan nyelv iránt, amit Magyarországon kevesen beszélnek. Szerencsére a lelkesedésem kitart mind a mai napig és alapszinten már nagyon magabiztos is vagyok. Igen, ez nem tűnik túl jó eredménynek két év tanulás után, azonban a norvégban talán a legnehezebb a dialektusok beazonosítása és azoknak megértése, így nem estem azért nagyon kétségbe.

index.jpgA norvég tanulás után közvetlenül elindítottam egy másik szálat is Norvégia felé, mégpedig a krimik olvasását. Ha a krimik, akkor nem kerülhetjük meg Skandináviát és mindig is szerettem ezt műfajt (bár Poirot írtó idegesítő számomra, néha leginkább megcsaptam volna David Suchet fejét mikor megláttam). Így belevágtam egy kis svéd (Håkon Nesser) kitérő után és Jø Nesbo, majd Thomas Enger fan lettem. Egyrészt izgalmas volt kitalálni vajon ki a gyilkos a könyvekben, másrészt pedig egyre jobban megismertem az országot is. Egyre inkább azt éreztem hogy új kihívásra van szükség az életemben és erre ideálisnak tűnt az élet egy külföldi országban. Miért ne lehetne ez Norvégia? Jó, de hogyan?

Egy másik barátom korábban töltött kint egy évet az EVS-szel Németországban, a gondolattal pedig korábban már én is eljátszottam, csak akkor még nem tudtam hova kéne menni. Így valamikor 2016 tavaszán el is kezdtem vadul írni a leveleket, önéletrajzokat, motivációs levelet. A tervem szerint 2016 őszén kellett volna megkezdenem a projektet, mert a tanév vége a felmondásra ideálisnak is tűnt. A tervem második része össze is jött, míg pár sikertelen és sikeres interjú után a helyem is meg lett a nyáron Norvégiában. Ez azt jelentette, hogy a kezdés csak 2017 elején történik meg, azonban sebaj gondoltam, tovább alapozhatom a norvég tudásomat.

Feltételek

Ahhoz hogy EVS önkéntes legyél, három dolognak kell teljesülnie:

1. 18 és 30 év között kell lenned.

2. Találnod kell egy külföldi fogadószervezetet. Ez a legnehezebb része a programnak, mivel ha Magyarországról nem is sokan akarnak egyelőre önkéntesek lenni, azért Németországban vagy Spanyolországban ez jóval inkább bevett szokás. Próbál olyan helyet találni, ahol azért a később elvégezendő tevékenységhez van alahogy közöd, ez sokat segíthet a beválogatásban. Pl.: tanárként azért lesz előnyöd, ha a munkahelyek között van iskola. Általában ez igaz, persze vannak olyan helyek, amelyeknek nem tanárokra van szükségük, mert teljesen mást akarnak rád bízni. Az én fogadószervezetem a Sveioban található önkormányzat lett.

3. Ha van fogadószervezeted, akkor utána keresned kell egy magyarországi küldőszervezetet, ami szintén nem nagy nehézség. Az én küldöm a Fiatalok a Vidékért Egyesület, akikhez bátran fordulhatsz kérdéseiddel vagy kéréseiddel. Mint láthatod, a fogadószervezet megtalálása a sarkallatos pont az egészben, így nem olyan nehéz kijutni egy külföldi országba, majdnem teljesen ingyen.

Ha többet olvasnál az EVS-ről, akkor ide kattintva megteheted.

Szólj hozzá!